macskaszemu

a kisoroszlán aki hozzászokott h karmol most istenesen a sarokba lett baszva. jó ha a gerincem egyben marad, de büszkeségem már nincs sok. és a vörös világraszólóan eredeti ötletével gyógyítom a szívemet ami egyébként kis undok gennyes darabokban fáj

egy

négy

tizenhat

tizennyolc

harminchét

az életem egy cirka hónapja egy underground rockzenekar és egy orwelli disztópia furcsa elegye. a marson. ttsscchhaa.

mivel nem tudom leírni, ezért képi megjelenítést alkalmazok.

nem tudom van-e ember, aki olyan őszintén, szívből, zsigerből, gyomorból, szenvedélyesen és fogcsikorgatva és zokogva és az arcát véresre karmolva gyűlöli a windows nyolcat mint én.

ugyanez az intenzitás. már megint szerelem. ó faszom lesz-e valaha olyan h nem szeretek bele a hőseimbe (kérdőjelet nyilván nem, minek is)

na jó én erről csak magamnak tudok blogolni. nyilván nem is működik máshogy. áh faszom

hát az életem eddig se volt smafu, de azért olyan még nem volt h odaintegetett volna a sztár a színpadról, meg hogy rendező! kártyával mászkáljak az autogramkérő kiscsajok között be a backstagebe (ami jelen esetben két sörsátor volt DE MINDEGY) nem mintha olyan nagyon különböznék tőlük, tessék csak megnézni a 2009es futóstracklistámat 

óóhje.

ellenben a rakenroll kurvára nem nekem való. egy éjszaka még ok hajnal hétig inni, sportfröccsel gyógyulni, másfél nap vagy kettő is, de be nem vállalnám mint életformát.

most gondolom a rakenroll-világ egy emberként sírta el magát.