macskaszemu

without buying a new red lipstick

#confessiontime

tök rákattantam didora.

igen, tudom, hogy 2013 van.

azért agressor sapkát meg spagettipántos topot nem hordok, nyugi

aztálmodtamhogy egy repülőtérről checkolok ki kristóffal, és végigmegyünk ilyen gyorsjárdákon, keresztül különböző fém kapukon stb de tudom, h ha visszafordulnánk akkor minden olyan csapdává változna mint egy különösen kreatív indiana jones filmben (savval teletöltött orgonasíp alakú fémcsövek, és egyéb finomságok, álmaimban nagyon plasztikus vagyok ha kínzásról van szó) de persze csak visszafordultam, mert eszembe jutott, hogy mögöttünk jön a Szerelmem(!!!wtf9 aki Vámpír titokban (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!wat the fucking fuck) és hogy ha nem lehetek mellette akkor a szívem megszakad estébé és keresztül kell őt is hozni a reptéren.

szóval kanyarogtam visszafelé, toltam magam előtt kristófot a kis reptéri kocsin, és akkor egyszer csak így megálltam egy magas hangárszerű épületben ami tele volt összevissza dobált, poros bőröndökkel és csomagokkal, és ránéztem magamra (néha ketten vagyok az álmomban, egy cselekvő és egy szemlélő) és azt mondtam, hogy te anna, mégis ér ez neked ennyit?de komolyan.

ja hát nem, igazad van. oldja meg egyedül a problémáit.

és aztán visszafordultunk és újra keresztülhaladtunk a reptéren.

mondtam már, hogy álmomban elviselhetetlenül didaktikus vagyok, viszont elég nyersen megmondom magamnak a tutit?

úh. nem szívfájdítás lesz hanem lemondom és elmegyek helyette és megnézem a world war zét. nincs időm a hülyeségre. 

tegnap kilenc órát töltöttem a próbateremben.

kilencet.

ott ültek és lehajtott fejjel olvasták azt a szöveget, amit én írtam róluk. életemben nem éreztem még ilyen bizarrul magam. az egy dolog, amikor az ember a saját regényhősével esemesezget, de hogy az aztán még el is mondja a véleményét a regényről, az már a hardcore kategória. és nagyon nagy mulatság persze.

édes istenem, hogy fognak hiányozni. az apokalipszis hat hóbortos lovasa. nem érdekel a képzavar

annyira bizarr, h a híváslistámtól a tizenhat éves, kék martensbakancsos, félőrült álmodozó kislány énem simán maga alá pisilne

valamit gecire kezdeni kéne ezzel az inszomniával. vsz. kisütöttem a nyúltagyam, túl gyorsan váltok egyik munkáról a másikra. ma éjjel (éjjel! haha) megnéztem, 5.28kor kapcsoltam ki a gépemet, bár legalább utána bizonyíthatóan sikerült aludnom egy kicsit. nem lesz ez így jó, a végén úgy járok mint michael jackson. vagy mint al pacino abban a filmben bár ez nem alaszka. v nemtom. fáradt vagyok és megint számolom a napokat h mióta nem dugtam (már elnézést) és asszem nem lesz ezt egyszerű megoldani 2ától és ettől még jobban elszomorodok. az életem, amit egyébként szeretek, most mintha annyi különböző és egymásnak annyira gyökeresen ellent mondó eseménnyel lenne tele, hogy néha az az érzés fog el, hogy nem is egy élet, hanem legalább három, és hogy én egy negyedik lehetek, aki vagy vmi durva szeren pörög, vagy hülyét álmodik, esetleg én magam vagyok egy digitálisan generált multidimenziós kísérlet egyenletekre bontható mátrixa.

nem megy ki a fejemből egy daltöredék amit még alig ismer valaki és emiatt bizarr időutazónak érzem magam.

erre a helyre gondolok. arra gondolok. h leszállok a buszról és körülnézek, de még először. nárciszok a mezőn.

egy nagyon szép fiúra gondolok akit kiröhögtem amikor meg akarta mondani a nevét.

arra gondolok hogy

elég fun bestseller thrillert fordítani. de.

a.

a jóuisten áldja meg az Írónőt, tényleg nincs nagyobb parám, mint futás közben hullát találni, erre kapok egy szöveget, ahol a csaj a reggeli futás közben kikap egyet. megfojtva, összeverve, körmök letépve, meg minden. whhoahh. azóta az edzéseim érdekes hangulatban telnek, de az időm, legalább, jelentősen javult. köszönöm kedves univerzum h gondoskodtál rólam és direkt szarrá ment a csípőm, és most csak biciklizni tudok a ligetben. megvan az a jelenet a pendragon legendából, amikor drótot feszítenek az automobil elé? ilyeneken fantáziálok.

b.

meg úgy egyáltalán. hozzám szól valaki, megszólal a telefon, vagy becsengetnek, és összerezzenek. legalább három poharat törtem el a múlt héten így. mi lesz a tervezett, hardcore irodalmi nagyregényem bizonyos, gyilkosos részeivel? #koltoikerdesvolt

totál ki fogok készülni, szólok előre. bár mikor nem. én még a ya adventureön is kikészültem. (mert ölnöm kell)

nyilván baromi érdekes dolgokat tudnék ide írni, ha esténként nem lenne herótom már a billentyűzettől, és lenne kedvem hozzá

mostanában még a kpopot is unom

valaki adjon már ki egy katartikus albumot v nemtom történjen már vmi a zenében mert kezdek unatkozni és az elég veszélyes.

egy ismerősöm azt mondta h anna tudod én azért iszom annyit mert különben borzalmasan unatkozom, mert MINDENKI olyan unalmas körülöttem. hát. és akkor ne öleljem magamhoz ezért az egy mondatért

btw ki ez a srác? olyan mint trufa és harry lloyd szerelemgyereke.

az a nagy büdös helyzet h most már két és fél hónapja van ronggyá rohadva a csípőm. de biciklizni legalább tudok.

try. at least.

BUT

ebben az évben betöltöm a 26ot.

 (nagyjából) mire ezt teljesítem, 6 könyvön lesz ott a nevem szerzőként (bár ez igazából öt és fél, de mindegy), és három kiadóm lesz: a jelenkor, a libri, a bookline.

ezt hívják úgy, hogy valóban, kurvára itt az ideje egy kis pihenésnek, anna,

rám fog férni a pihenés. asszem egy kicsit majd kiiktatom magam amíg be nem fejeztem a j3at, de így konkrétan megtanulok nemet mondani: nem írok cikket, nem adok interjút, nem csinálok semmit, hibernálom a webkettes énjeimet.

az élet egyszerűen túl gyorsan történik körülöttem ahhoz, hogy minden egyes pillanatát kis csinos word-fájlokban, megnyugtató fekete-fehérben, nyomtatott vagy online sajtóban, webkettes felületeken, blogokon, twitteren, facebookon, interjúkban, regényekben, novellákban, tárcákban, neadjisten zaklatott és néha túl didaktikus álmokban rögzíteni tudjam.

és mindemellett az alapvető késztetés, hogy történjen csak, történjen minél gyorsabban, égessen és fájjon, és rúgjon-harapjon persze, mert azt szeretem.

a regényes keretek között például lesz egy időgép is, ennyit arról, milyen dokukönyvet tudok én összehozni, hahha.

de most csinálok egy olyan posztot, amiben összegyűjtöm az ÉN kincseimet, azokat a mondatokat, amiktől nem tudok szabadulni (nyilván nappal őket hallgatom, éjszaka meg rájuk álmodom, ez remélem mindenki számára egyértelmű aki kicsit is ismeri a munkamódszeremet)(kivéve amikor gecire nem tudok elaludni a T. inszomniája miatt h b*szná meg miért nem tudott álomkórban szenvedni?)

leírva szarul néz ki ám, de nem akarom elfelejteni

a szerelem átzuhan a falakon

ingén kaviár és bor

na gyertek szerelmesek, na rajta rajta

ha tudnátok hogy utállak titeket ilyenkor

megyek ide s megyek oda, lassan eljutok valahova, de ha nem, hát az sem érdekel (jajistenem :(()

a doctor who fináléja nem ZSENIÁLIS hanem KÖZÉPSZERŰ csak annyira szar volt az évad h teljesen leadtunk az igényeinkből. moffat pofozd fel magad és vissza a sherlockhoz, nem lehetsz két széria vezető írója egyszerre, nem megy, az ember nem vállalhat el minden feladatot egyedül (köhömm.)

továbbá én imádtam tennantöt, imádtam matt smitht de légyszi csináljatok nekem másmilyen doktort. nem hiszem el h csak olyan doktort lehet eladni, aki szexi. annál sokkal öregebb és összetettebb figuráról beszélünk, az égszerelmére, ez egy ezeréves időutazó, nem csak egy jó segg!!! (mondjuk seggek terén nem lőttek mellé DE AKKOR IS)

kedves olvasók légyszi ne látogassátok ezt a blogot ilyen sokan, nem azért írom. és ilyenkor mindig elkezdek parázni, h már megint mi terjed rólam és hol. egyébként jól vagyok, boldog vagyok, sikeres vagyok, szép vagyok még mindig, heló

elnevezte Jonast JÓNÁSNAK???? azonnal vonja vissza!

először "fiatal tehetségnek" nevezett engem???? azonnal vonja vissza!

gyáh.

*nyugi, nem a zenekarból

ha vége a júniusnak és még mindig élek, magamra varratom ezt:

seriously

nagyjából hidegen hagy, hogy velem egykorú lányok hogy és kikkel baszn/tak, de ha ennek a könyvnek az az egyenes következménye, hogy néhány pedofilt elzárnak a kislányok mellől, akkor hálás vagyok minden egyes betűjéért.

uff.

azért vicces, hogy így megkínoz a főszereplőm állapota, mert tudom, hogy a történetnek milyen jó a vége, miközben ha nem csak én írnám hanem én is találnám ki, vagy megölném, vagy örökre megnyomorítanám. valószínűleg.

na jó túlélem. mindent túlélek. csak lenne vége az inszomniának

van-e olyan kifejezés a magyar nyelvben, hogy annyira megszeretsz valakit, hogy mindenki mással dugsz rajta kívül, csak hogy ne sérülj még jobban, mint ahogy előbb vagy utóbb kénytelen leszel? nem, nem a harakiri, de vmi hasonló lesz az.