macskaszemu

kellett nekem ilyen nagy faba vagnom a fejszemet. meg annal is nehezebb elkezdeni megirni ezt a regenyt,m mint kitalani egy teljesalternativ jovokepet, pedig amugy mar megirtam belole ketszazezer karaktert. de meg mindig nem kezdtem el. aaaaaaaa

egyetleneim. ez a rengeteg nem megfeleloen uzemelo sziv

ohhh addig nem is tudtam hogy vannak kapcsolataim amig el nem kezdtem mocskosul kihasznalni oket. ( a legujabb onvigasztalo szovegem)

most hogy kozelebb vagyok a harminchoz* itt az ideje opportunistanak lenni (hogy ez nekem mennyire nem megy basszameg, az valami hihetetlen. egyszeruen milyen vagyok a gonosz helyett? Bena. nyehh.)

*btw ezt meg mindig nem tudom hova tenni. valaki mondja meg MIKOR tortent.

sosem eltem olyan hazban, ami szaz evesnel oregebb lett volna. sosem eltem olyan hazban, amihez kozelebb van az otemeto, mint a falu. sosem eltem olyan hazban, ahol tobb lett volna szellem, mint az elo ember. hat egyszer el kell kezdeni. 

az megvan, ha nagyon szomoru vagyok, vagy felek, a tajfutora gondolok, ahogy terdre hull?

tulajdonkeppen - jottem ra a vilag legszebb ir varosaban- nincs is masra szuksegem, csak egy kedves fiura, akivel vegig lehet elvezni (futni/dugni/enni/utazni) az egesz vilagot, es akit nem zavar kozben, hogy egeszen nagyszeru iro vagyok.

muhaha

ok neha az is eleg ha mindezt csinalhatom egyedul