az élet egyszerűen túl gyorsan történik körülöttem ahhoz, hogy minden egyes pillanatát kis csinos word-fájlokban, megnyugtató fekete-fehérben, nyomtatott vagy online sajtóban, webkettes felületeken, blogokon, twitteren, facebookon, interjúkban, regényekben, novellákban, tárcákban, neadjisten zaklatott és néha túl didaktikus álmokban rögzíteni tudjam.
és mindemellett az alapvető késztetés, hogy történjen csak, történjen minél gyorsabban, égessen és fájjon, és rúgjon-harapjon persze, mert azt szeretem.
