tegnap kilenc órát töltöttem a próbateremben.
kilencet.
ott ültek és lehajtott fejjel olvasták azt a szöveget, amit én írtam róluk. életemben nem éreztem még ilyen bizarrul magam. az egy dolog, amikor az ember a saját regényhősével esemesezget, de hogy az aztán még el is mondja a véleményét a regényről, az már a hardcore kategória. és nagyon nagy mulatság persze.
édes istenem, hogy fognak hiányozni. az apokalipszis hat hóbortos lovasa. nem érdekel a képzavar
