máskor azért sír a szám, hogy nincsenférfiójaj, most meg ülök és azt mondogatom h nemvagyokszerelmesnemnem
de ez az egész olyan komplikált és értsd már meg hogy én nemhogy kettő három, egy lépést sem tudok tenni, egyszerűen nem értem ezeket a dolgokat, olyan mintha a vakot bevezetnéd vangoghoz és azt mondanád, hogy nemlátszbazmeg? nemlátszbazmeg? hogy merészelsz nem látni, amikor itt minden olyan gyönyörű és színes??!
és aztán jól megrugdosnád mondjuk mert valóban nem lát ő meg mondjuk nyilván bűntudatot érezne meg szégyellné magát meg újra bulímiás és enyhén pánikbeteg lenne mondjuk mert egy kicsit bipoláris tegyük fel
