Lehet, hogy érdekes lenne gyűjteni, amíg még emlékszem rá, hogy melyik regény melyik album hallgatása közben született (született! kackac. kivájtam a szívemből kiskanállal). A hivatásos végénél kezdődött, hogy rájöttem, mennyire jó zenére írni, még volt is egy kis lelkifurdalásom, hogy ez nem fair, olyan, mintha egérutat kapnék... de elég gyorsan túllendültem rajta, mármint a lelkifurdaláson.
Aztán meg ki tudja, lehet, hogy hozzáad az olvasáshoz is valamennyit.
Szóval.
A hivatásos: The Killers: Day and Age, Massive Attack: Mezzanine
Eső: Massive Attack: Heligoland, ez volt a FŐ, akkoriban az egész albumot végig tudtam volna énekelni az elejétől a végéig, és lehet, hogy jobban untam már, mint szegény robert del naja (akihez egyébként bármikor hozzámennék feleségül, csak úgy mondom). Massive Attack: Mezzanine és a 100th Window, Koop: Koop Island, Sons of Koop, Waltz for Koop. A vége felé, amikor már nagyon kivoltam, La roux: La roux, és ha már kezdtem belebolondulni a szomorúságba, akkor egy kicsit Lady Gaga: The fame monster, és Katy B: On a mission. A zene mellett elég sokat segített az is, hogy valószínűleg az a nyár (2011) volt minden idők legesősebbje BP-en, itt szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek.
Mars legkisebb gyermekei: Jonas: Example: Playing in the shadows, na ekkor meg Example-t tudtam elejétől a végéig, van is egy idézet tőle a könyvben, szóval kénytelen leszek neki ajánlani, ami azért vicces. Az időközben megosztott Example-singlek és mixek, néhány szám az előző albumról (Won't go quietly). Dubstep számok és remixek, Flux Pavilion, Skrillex. Magnetic man: Magnetic Man. És a vége felé deadmau5: Lack for a better name, azt elég durván végtelenítve toltam és közben bőgtem, mert azt hittem, hogy soha többé nem látom Jonast, mert akkor még nem tudtam, hogy trilógiát akar a mocsok.
MLGY Rebeka: k-pop! Kevés elejétől a végéig jó Kpop album van sajnos, szóval csak singlek (Bigbang, BAP, Led Apple, BBlock, Epik High, Tablo, Leessang). Kivétel G-dragon, aki fenomenális és egy energiabomba, és segített Jonas alakjára fókuszálnom, szóval G-Dragon:One of a kind. És Florence Welch persze, ezt majd megértitek, ha megismeritek Rebekát: Florence and the Machine: Ceremonials. Meg egy kis dubstep, összevissza mixek és mindenféle energetizáló dolog, pl. Calvin Harris (akit amúgy én jóval azelőtt szerettem, hogy úgy döntött volna, hogy mainstream lesz). És mire a végére értem a szövegnek, befutott Example-től az Evolution of a man is.
Az új cucc, amit most kezdtem el, hosszú lesz, szomorú és tépelődő és E/3, lesz benne mániás depresszió, csonkítás, meg asszírok: a lentebb említett két Skream album, és persze Magnetic Man: Magnetic man. És egy picikét a The Weeknd: House of balloons.
