rövideket és zaklatottakat alszom, én, aki hárpia vagyok ha egy fél óra hiányzik a nyolcból. azt úgy kell elképzelni, hogy direkt megittam két pohár bort, hogy elálmosodjak (nem többet, nem kevesebbet), ez a taktika abszolút bevált, egészen tizenegytől tizenkettőig úgy aludtam én, mint a tej! aztán felébredtem és bámultam a plafont egyig. kimentem, ittam egy kis vizet. visszafeküdtem, felültem, bekapcsoltam a gépet, írtam pár sort, lefeküdtem, felkeltem. végül néztem a django elszabadult ötig, mert elvileg tarantinóról kell gecikurvajó cikket írnom tegnapelőtt-előttre (nem a dél-koreai sorozatokról, sajnos). végül amikor világosodott, visszabújtam az ágyba, és hétkor ébredtem. de nem a nyígásért magáért mondom el (bár mint tudjuk, azt sem vetem meg), ezek csak az előzmények. nagyon valósághűen álmodom, 4d, színek, szagok, hangok, meg minden, tapintás, felborult időérzékelés, stb. és filmszerűen, hosszú-hosszú történeteket. nos gyerekek most jövök egy ultraizgalmas scifiből, dimenzióugrás volt benne, lassan pusztuló délutáni napfényben úszó gyönyörű posztapokaliptikus világ, meg minden, és mads mikkelsen is benne volt. így, echte mads mikkelsen. tudom, rá is kérdeztem tőle, azt felelte, hogy ő se tudja pontosan, hogy kerül ide, de most akkor csináljuk a dolgunkat, ha már itt vagyunk, mármint így megmenteni bizonyos embercsoportokat mindkét univerzumban (oké kicsit doktor whos volt, de az előzményeket és az agyam meg az idegrendszerem ziláltságát tekintve talán nem ciki, hogy nem voltam olyan eredeti és kreatív mint máskor)
gyerekek, jó reggelt, most töltöttem el nettó két órát, bruttó kb. másfél napot mads mikkelsen társaságában. hát soha rosszabbat. meg is mutatom, mire gondolok.
-----> erre
btw. mads mikkelsen kurva jó doktor lenne.
