az megvan amikor egy tök másról szóló, egyébként elég fontos beszélgetésben a másik fél folyton arra célozgat, h a pasija csakkkk és kizárólag az övé, hozzá tartozik, egy ágyban alszanak, egy tányérkából esznek, és közben vasvillaszemeket mereget rád, hogy meg ne próbálj bekavarni a csudálatos idillbe, mert letépi a fejedet és belehány a tüdődbe (minimum)?
az megvan hogy legszívesebben megráznád a vállát h bazmeg olyan unalmas és szürke pasid van hogy akkor sem kellene ha megpróbálná magát a nyakamba varrni? az megvan, hogy inkább nem is mond az ember semmit, mert olyan fáradt és szomorú ez az egész helyzet?
az megvan, hogy az, hogy ez nem imponál, azt jelenti, hogy kezdünk felnőni? vagy csak én is unalmas és szürke vagyok? vagy fáradt és szomorú? az utóbbi időben annyira senki nem felel meg. aki pedig megfelelt annak inkább meg sem adtam a telefonszámomat pedig otthagytam a kedvenc kendőmet az ágyában bazmeg
