macskaszemu

#budapest nappalim

talán azér mert a szüleim jószándékúak voltak mindig is, ennek következtében életük nagy részében olyan szegények, mint a szar, én nagyon szeretek olyan napokat tartani, amikor sétálgatunk a gyermekkel, és megveszünk mindent ami szembejön. így aztán elmentünk piacozni, ettünk kolbászt, visszavittük a kenyeret érintetlenül, aztán hazasétáltunk az aranyfényű városban, többek között két meséskönyvvel, egy csokor jácinttal, két csipkeharisnyával, és egy félméteres, pókemberes lufival *gazdagabban.

*sarcasm

#budapest nappalim

( azt írja: persze, nem felejtettem el, hogy jössz! jövő hétvégén lehetne valami!) hát ööö lehetne. miért van néha olyan érzésem, hogy én meg a fiúk két külön nyelvet beszélünk, még akkor is, amikor a téma u.az (vö.dugás)?

ahhoz a témához hogy miért nem hív a fiú és ezen sírok* tudni kell, hogy kb egy hete a futónadrágomban mászkálok itthon a lakásban, nosztalgikusan veszekszem a testvéreimmel, hurutusokat köhögök, és nem emlékszem rá, mikor mostam utoljára hajat.

továbbá mér mindig azok a fiúk a "fiúk" akik nem írnak és ági te miért röhögsz annyira?

*nem

utolsó kereséseim a googleban))

palacsintatészta

teen wolf felirat

idris elba

futóedzés betegen

"amikor úgy érsz el szakmai sikereket hogy nem is dolgozol a szakmában"

"azok a fajta családi találkozók amiket csak házi pálinkával lehet kibírni"