#budapest nappalim
talán azér mert a szüleim jószándékúak voltak mindig is, ennek következtében életük nagy részében olyan szegények, mint a szar, én nagyon szeretek olyan napokat tartani, amikor sétálgatunk a gyermekkel, és megveszünk mindent ami szembejön. így aztán elmentünk piacozni, ettünk kolbászt, visszavittük a kenyeret érintetlenül, aztán hazasétáltunk az aranyfényű városban, többek között két meséskönyvvel, egy csokor jácinttal, két csipkeharisnyával, és egy félméteres, pókemberes lufival *gazdagabban.
*sarcasm
