arrol, h kristof mennyire rakattant a hupikek torpikekre, eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mennyire utaltam, hogy a jok mindig, MINDIG megmenekulnek. kereszteny ertelmisegi csaladban nottem fel, mar haromevesen zavarbaejto, anatomiai reszletesseggel tisztaban voltam a keresztrefeszites minden veres momentumaval, szoval attol a szlogentol, hogy a hokuszpok sose kapja el a torpoket, mert valahogy ez a termeszet rendje, kepes voltam szabalyos duhrohamot kapni, egyszer peldaul osszerugdostam a szomszed kislany. foteljet. mert persze a szomszedban neztem televiziot (igen, nagyon regen volt)
a hibat a matrixban az oldotta fel, hogy masodikos koromban megtalaltam a nagy indiankonyvet a polcon, ami az apukam szerint nekem valo volt (az apukam nem normalis kicsit), es korulbelul husz oldal utan szembesultem egy jo alapos skalpolassal, es akkor a kis gyermeklelkemben ez a pontosan korul sem irhato idegesseg elcsitult, es korulbelul ot boldog evig tomahawkos kis indian voltam (meg neha kosza, de az mar egy masik tortenet)
