macskaszemu

without buying a new red lipstick

#confessiontime

tök rákattantam didora.

igen, tudom, hogy 2013 van.

azért agressor sapkát meg spagettipántos topot nem hordok, nyugi

aztálmodtamhogy egy repülőtérről checkolok ki kristóffal, és végigmegyünk ilyen gyorsjárdákon, keresztül különböző fém kapukon stb de tudom, h ha visszafordulnánk akkor minden olyan csapdává változna mint egy különösen kreatív indiana jones filmben (savval teletöltött orgonasíp alakú fémcsövek, és egyéb finomságok, álmaimban nagyon plasztikus vagyok ha kínzásról van szó) de persze csak visszafordultam, mert eszembe jutott, hogy mögöttünk jön a Szerelmem(!!!wtf9 aki Vámpír titokban (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!wat the fucking fuck) és hogy ha nem lehetek mellette akkor a szívem megszakad estébé és keresztül kell őt is hozni a reptéren.

szóval kanyarogtam visszafelé, toltam magam előtt kristófot a kis reptéri kocsin, és akkor egyszer csak így megálltam egy magas hangárszerű épületben ami tele volt összevissza dobált, poros bőröndökkel és csomagokkal, és ránéztem magamra (néha ketten vagyok az álmomban, egy cselekvő és egy szemlélő) és azt mondtam, hogy te anna, mégis ér ez neked ennyit?de komolyan.

ja hát nem, igazad van. oldja meg egyedül a problémáit.

és aztán visszafordultunk és újra keresztülhaladtunk a reptéren.

mondtam már, hogy álmomban elviselhetetlenül didaktikus vagyok, viszont elég nyersen megmondom magamnak a tutit?

úh. nem szívfájdítás lesz hanem lemondom és elmegyek helyette és megnézem a world war zét. nincs időm a hülyeségre. 

tegnap kilenc órát töltöttem a próbateremben.

kilencet.

ott ültek és lehajtott fejjel olvasták azt a szöveget, amit én írtam róluk. életemben nem éreztem még ilyen bizarrul magam. az egy dolog, amikor az ember a saját regényhősével esemesezget, de hogy az aztán még el is mondja a véleményét a regényről, az már a hardcore kategória. és nagyon nagy mulatság persze.

édes istenem, hogy fognak hiányozni. az apokalipszis hat hóbortos lovasa. nem érdekel a képzavar

annyira bizarr, h a híváslistámtól a tizenhat éves, kék martensbakancsos, félőrült álmodozó kislány énem simán maga alá pisilne

valamit gecire kezdeni kéne ezzel az inszomniával. vsz. kisütöttem a nyúltagyam, túl gyorsan váltok egyik munkáról a másikra. ma éjjel (éjjel! haha) megnéztem, 5.28kor kapcsoltam ki a gépemet, bár legalább utána bizonyíthatóan sikerült aludnom egy kicsit. nem lesz ez így jó, a végén úgy járok mint michael jackson. vagy mint al pacino abban a filmben bár ez nem alaszka. v nemtom. fáradt vagyok és megint számolom a napokat h mióta nem dugtam (már elnézést) és asszem nem lesz ezt egyszerű megoldani 2ától és ettől még jobban elszomorodok. az életem, amit egyébként szeretek, most mintha annyi különböző és egymásnak annyira gyökeresen ellent mondó eseménnyel lenne tele, hogy néha az az érzés fog el, hogy nem is egy élet, hanem legalább három, és hogy én egy negyedik lehetek, aki vagy vmi durva szeren pörög, vagy hülyét álmodik, esetleg én magam vagyok egy digitálisan generált multidimenziós kísérlet egyenletekre bontható mátrixa.

nem megy ki a fejemből egy daltöredék amit még alig ismer valaki és emiatt bizarr időutazónak érzem magam.

erre a helyre gondolok. arra gondolok. h leszállok a buszról és körülnézek, de még először. nárciszok a mezőn.

egy nagyon szép fiúra gondolok akit kiröhögtem amikor meg akarta mondani a nevét.

arra gondolok hogy