macskaszemu

befejezem jonast. és utána kipróbálom milyen dolog mondjuk három évig csöndben maradni v ilyesmi. haha. nem démonok vannak a fejemben, hanem teljes árnyékbirodalmak.

olyan fáradt vagyok esténként h kilenckor hamarabb alszom be az esti mesén mint kristóf. de ez nem panaszkodás, ez kurvajó érzés, annyira utálok UNATKOZNI

az megvan amikor egy tök másról szóló, egyébként elég fontos beszélgetésben a másik fél folyton arra célozgat, h a pasija csakkkk és kizárólag az övé, hozzá tartozik, egy ágyban alszanak, egy tányérkából esznek, és közben vasvillaszemeket mereget rád, hogy meg ne próbálj bekavarni a csudálatos idillbe, mert letépi a fejedet és belehány a tüdődbe (minimum)?

az megvan hogy legszívesebben megráznád a vállát h bazmeg olyan unalmas és szürke pasid van hogy akkor sem kellene ha megpróbálná magát a nyakamba varrni? az megvan, hogy inkább nem is mond az ember semmit, mert olyan fáradt és szomorú ez az egész helyzet?

az megvan, hogy az, hogy ez nem imponál, azt jelenti, hogy kezdünk felnőni? vagy csak én is unalmas és szürke vagyok? vagy fáradt és szomorú? az utóbbi időben annyira senki nem felel meg. aki pedig megfelelt annak inkább meg sem adtam a telefonszámomat pedig otthagytam a kedvenc kendőmet az ágyában bazmeg

megegyszer valaki azt hiszi az esti setank soran h kristof nannyje vagyok, felpofozom

ellenben ma felajanlottak nekunk egy fuvart traktorral. sosem voltam meg ilyen buszke a szep szemunkre (not sure melyikunke) de ehhez a tajszolashoz sose fogok hozzaszokni 

kicsit levagtam a hajam mer fasz fog otven eurot kipengetni azert a ket (haromnegy) centiert es neztem magam a tukorben es arra gondoltam hogy hat ez kicsit paula es paulinas lett es aztan leesett h iszonyu oreg lehetek ha TUDOM mi az a paula es paulina (generacios trash-tudat)

barmi is tortenjen az hogy a csaladom ilyen idulten es derusen idiota az mindig megerosit abban h mennyire imadok elni, hogy lehet nem imadni elni?

faszba. ilyen feher panik van az izmokban. bassza meg. 

meghalt a nagynenem. gyasz meg nem, duh. a kurva elet bassza meg ezt az evet, hogy igy arat a halal a csaladunkban

talalkoztam eletem leggyonyorubb fiujaval. es. ot centivel alacsonyabb nalam. ez nagyon, nagyon kozel van egy sorstragediahoz. 

a franc se gondolta volna, hogy nem birom a biotejet, mert tul zsiros.

agi hianyzol. ejjel tizkor megy le itt a nap. elkezdtem verseket irni angolul, ami csak azert vicces, mert ---

o hat eleg nyilvanvalo miert

"i have a son. not that sun. a little boy."

without buying a new red lipstick

#confessiontime

tök rákattantam didora.

igen, tudom, hogy 2013 van.

azért agressor sapkát meg spagettipántos topot nem hordok, nyugi

aztálmodtamhogy egy repülőtérről checkolok ki kristóffal, és végigmegyünk ilyen gyorsjárdákon, keresztül különböző fém kapukon stb de tudom, h ha visszafordulnánk akkor minden olyan csapdává változna mint egy különösen kreatív indiana jones filmben (savval teletöltött orgonasíp alakú fémcsövek, és egyéb finomságok, álmaimban nagyon plasztikus vagyok ha kínzásról van szó) de persze csak visszafordultam, mert eszembe jutott, hogy mögöttünk jön a Szerelmem(!!!wtf9 aki Vámpír titokban (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!wat the fucking fuck) és hogy ha nem lehetek mellette akkor a szívem megszakad estébé és keresztül kell őt is hozni a reptéren.

szóval kanyarogtam visszafelé, toltam magam előtt kristófot a kis reptéri kocsin, és akkor egyszer csak így megálltam egy magas hangárszerű épületben ami tele volt összevissza dobált, poros bőröndökkel és csomagokkal, és ránéztem magamra (néha ketten vagyok az álmomban, egy cselekvő és egy szemlélő) és azt mondtam, hogy te anna, mégis ér ez neked ennyit?de komolyan.

ja hát nem, igazad van. oldja meg egyedül a problémáit.

és aztán visszafordultunk és újra keresztülhaladtunk a reptéren.

mondtam már, hogy álmomban elviselhetetlenül didaktikus vagyok, viszont elég nyersen megmondom magamnak a tutit?

úh. nem szívfájdítás lesz hanem lemondom és elmegyek helyette és megnézem a world war zét. nincs időm a hülyeségre. 

tegnap kilenc órát töltöttem a próbateremben.

kilencet.

ott ültek és lehajtott fejjel olvasták azt a szöveget, amit én írtam róluk. életemben nem éreztem még ilyen bizarrul magam. az egy dolog, amikor az ember a saját regényhősével esemesezget, de hogy az aztán még el is mondja a véleményét a regényről, az már a hardcore kategória. és nagyon nagy mulatság persze.

édes istenem, hogy fognak hiányozni. az apokalipszis hat hóbortos lovasa. nem érdekel a képzavar

annyira bizarr, h a híváslistámtól a tizenhat éves, kék martensbakancsos, félőrült álmodozó kislány énem simán maga alá pisilne

valamit gecire kezdeni kéne ezzel az inszomniával. vsz. kisütöttem a nyúltagyam, túl gyorsan váltok egyik munkáról a másikra. ma éjjel (éjjel! haha) megnéztem, 5.28kor kapcsoltam ki a gépemet, bár legalább utána bizonyíthatóan sikerült aludnom egy kicsit. nem lesz ez így jó, a végén úgy járok mint michael jackson. vagy mint al pacino abban a filmben bár ez nem alaszka. v nemtom. fáradt vagyok és megint számolom a napokat h mióta nem dugtam (már elnézést) és asszem nem lesz ezt egyszerű megoldani 2ától és ettől még jobban elszomorodok. az életem, amit egyébként szeretek, most mintha annyi különböző és egymásnak annyira gyökeresen ellent mondó eseménnyel lenne tele, hogy néha az az érzés fog el, hogy nem is egy élet, hanem legalább három, és hogy én egy negyedik lehetek, aki vagy vmi durva szeren pörög, vagy hülyét álmodik, esetleg én magam vagyok egy digitálisan generált multidimenziós kísérlet egyenletekre bontható mátrixa.

nem megy ki a fejemből egy daltöredék amit még alig ismer valaki és emiatt bizarr időutazónak érzem magam.

erre a helyre gondolok. arra gondolok. h leszállok a buszról és körülnézek, de még először. nárciszok a mezőn.

egy nagyon szép fiúra gondolok akit kiröhögtem amikor meg akarta mondani a nevét.

arra gondolok hogy

elég fun bestseller thrillert fordítani. de.

a.

a jóuisten áldja meg az Írónőt, tényleg nincs nagyobb parám, mint futás közben hullát találni, erre kapok egy szöveget, ahol a csaj a reggeli futás közben kikap egyet. megfojtva, összeverve, körmök letépve, meg minden. whhoahh. azóta az edzéseim érdekes hangulatban telnek, de az időm, legalább, jelentősen javult. köszönöm kedves univerzum h gondoskodtál rólam és direkt szarrá ment a csípőm, és most csak biciklizni tudok a ligetben. megvan az a jelenet a pendragon legendából, amikor drótot feszítenek az automobil elé? ilyeneken fantáziálok.

b.

meg úgy egyáltalán. hozzám szól valaki, megszólal a telefon, vagy becsengetnek, és összerezzenek. legalább három poharat törtem el a múlt héten így. mi lesz a tervezett, hardcore irodalmi nagyregényem bizonyos, gyilkosos részeivel? #koltoikerdesvolt

totál ki fogok készülni, szólok előre. bár mikor nem. én még a ya adventureön is kikészültem. (mert ölnöm kell)

nyilván baromi érdekes dolgokat tudnék ide írni, ha esténként nem lenne herótom már a billentyűzettől, és lenne kedvem hozzá

mostanában még a kpopot is unom

valaki adjon már ki egy katartikus albumot v nemtom történjen már vmi a zenében mert kezdek unatkozni és az elég veszélyes.

egy ismerősöm azt mondta h anna tudod én azért iszom annyit mert különben borzalmasan unatkozom, mert MINDENKI olyan unalmas körülöttem. hát. és akkor ne öleljem magamhoz ezért az egy mondatért

btw ki ez a srác? olyan mint trufa és harry lloyd szerelemgyereke.

az a nagy büdös helyzet h most már két és fél hónapja van ronggyá rohadva a csípőm. de biciklizni legalább tudok.

try. at least.

BUT

ebben az évben betöltöm a 26ot.

 (nagyjából) mire ezt teljesítem, 6 könyvön lesz ott a nevem szerzőként (bár ez igazából öt és fél, de mindegy), és három kiadóm lesz: a jelenkor, a libri, a bookline.

ezt hívják úgy, hogy valóban, kurvára itt az ideje egy kis pihenésnek, anna,

rám fog férni a pihenés. asszem egy kicsit majd kiiktatom magam amíg be nem fejeztem a j3at, de így konkrétan megtanulok nemet mondani: nem írok cikket, nem adok interjút, nem csinálok semmit, hibernálom a webkettes énjeimet.

az élet egyszerűen túl gyorsan történik körülöttem ahhoz, hogy minden egyes pillanatát kis csinos word-fájlokban, megnyugtató fekete-fehérben, nyomtatott vagy online sajtóban, webkettes felületeken, blogokon, twitteren, facebookon, interjúkban, regényekben, novellákban, tárcákban, neadjisten zaklatott és néha túl didaktikus álmokban rögzíteni tudjam.

és mindemellett az alapvető késztetés, hogy történjen csak, történjen minél gyorsabban, égessen és fájjon, és rúgjon-harapjon persze, mert azt szeretem.

a regényes keretek között például lesz egy időgép is, ennyit arról, milyen dokukönyvet tudok én összehozni, hahha.

de most csinálok egy olyan posztot, amiben összegyűjtöm az ÉN kincseimet, azokat a mondatokat, amiktől nem tudok szabadulni (nyilván nappal őket hallgatom, éjszaka meg rájuk álmodom, ez remélem mindenki számára egyértelmű aki kicsit is ismeri a munkamódszeremet)(kivéve amikor gecire nem tudok elaludni a T. inszomniája miatt h b*szná meg miért nem tudott álomkórban szenvedni?)

leírva szarul néz ki ám, de nem akarom elfelejteni

a szerelem átzuhan a falakon

ingén kaviár és bor

na gyertek szerelmesek, na rajta rajta

ha tudnátok hogy utállak titeket ilyenkor

megyek ide s megyek oda, lassan eljutok valahova, de ha nem, hát az sem érdekel (jajistenem :(()

a doctor who fináléja nem ZSENIÁLIS hanem KÖZÉPSZERŰ csak annyira szar volt az évad h teljesen leadtunk az igényeinkből. moffat pofozd fel magad és vissza a sherlockhoz, nem lehetsz két széria vezető írója egyszerre, nem megy, az ember nem vállalhat el minden feladatot egyedül (köhömm.)

továbbá én imádtam tennantöt, imádtam matt smitht de légyszi csináljatok nekem másmilyen doktort. nem hiszem el h csak olyan doktort lehet eladni, aki szexi. annál sokkal öregebb és összetettebb figuráról beszélünk, az égszerelmére, ez egy ezeréves időutazó, nem csak egy jó segg!!! (mondjuk seggek terén nem lőttek mellé DE AKKOR IS)

kedves olvasók légyszi ne látogassátok ezt a blogot ilyen sokan, nem azért írom. és ilyenkor mindig elkezdek parázni, h már megint mi terjed rólam és hol. egyébként jól vagyok, boldog vagyok, sikeres vagyok, szép vagyok még mindig, heló

elnevezte Jonast JÓNÁSNAK???? azonnal vonja vissza!

először "fiatal tehetségnek" nevezett engem???? azonnal vonja vissza!

gyáh.

*nyugi, nem a zenekarból

ha vége a júniusnak és még mindig élek, magamra varratom ezt:

seriously

nagyjából hidegen hagy, hogy velem egykorú lányok hogy és kikkel baszn/tak, de ha ennek a könyvnek az az egyenes következménye, hogy néhány pedofilt elzárnak a kislányok mellől, akkor hálás vagyok minden egyes betűjéért.

uff.

azért vicces, hogy így megkínoz a főszereplőm állapota, mert tudom, hogy a történetnek milyen jó a vége, miközben ha nem csak én írnám hanem én is találnám ki, vagy megölném, vagy örökre megnyomorítanám. valószínűleg.

na jó túlélem. mindent túlélek. csak lenne vége az inszomniának

van-e olyan kifejezés a magyar nyelvben, hogy annyira megszeretsz valakit, hogy mindenki mással dugsz rajta kívül, csak hogy ne sérülj még jobban, mint ahogy előbb vagy utóbb kénytelen leszel? nem, nem a harakiri, de vmi hasonló lesz az.

én nem tudom h ez amiatt van-e mert félig szőke vagyok megint de az utóbbi időben olyan minden igényt kielégítően, elképesztően, nincs erre jobb szó, gyönyörű fiúkat fogok ki, hogy már a visszaemlékezéstől is elsírom magam. az a féle gyönyörű akitől a vörös reggel megijed, "hú de szép vagy bazmeg" vagy lehet h a zenekar átitatott a rakenrollal. fogalmam sincs. legyen a gépnek halleluja.

még az is eszembe jutott h elment a vörös angliába és az ittmaradt szerencséjét is én kaptam meg. muhhahh.

whoreship

muhahah. igen, ez megért egy bejegyzést. szét vagyok esve.

most eszembe jutott amikor kísértem a frontembert meg a menedzsert a backstageből a viprészbe (igen minden egyes kibaszott szót külön öröm volt leírni) na mindegy ebből az a lényeg h sétálok a frontember mellett így hátul titokban h ne vegyék észre és akkor odaficcen egy lány h úristen úristen ÚRISTEN adjál nekem autogrammot, mire ő: de nincs nálam toll, mire a lány izomból: DE HÁT OLYAN KIBASZOTT SZAR AZ ÉLETEM.

ennyi.

fájás fájás fájás fájás fájás és ilyenkor olyan vagyok mint egy ##censored és szeretnék sok más embert büntetni helyette, aki szintúgy kb annyira tehet arról h marha vagyok mint én szóval inkább csak alszom. az jó. az mindig mindent megold, ha az ember sokat alszik.

not. nem ez a lényeg. jonas ma kijön a nyomdából. úrramisten az én három gyönyörű kamasz gyerekem, a J a Rebi meg a Süti, nincsenek szavaim444!!!

mekkora fajaság amúgy, hogy facebookon (btw ki a faszomnak jutott eszébe először az a maflaság h "fácsén" bazdmeg?) h fbookon dühös nemzedék címmel posztolhatok szólhatok hozzá és lájkolhatok. nyihha. "Share how things are going, dühös nemzedék!" ok. i'm still angry

horzsolt és karmolt sebek vannak a térdemen és a hátamon.

mióta a hannibalt nézem, a naturális, kegyetlen húsról szóló álmaim megint felerősödtek.

az mit jelent amikor valaki azt álmodja, hogy olyan seb nyílik a vádliján amin keresztül beláthat egészen a (álom törvényei:) vértelenül a maga fehérségében működő, lüktető izomig és akkor az álom további óráit azt tölti ki h csöndben figyeli?

a kisoroszlán aki hozzászokott h karmol most istenesen a sarokba lett baszva. jó ha a gerincem egyben marad, de büszkeségem már nincs sok. és a vörös világraszólóan eredeti ötletével gyógyítom a szívemet ami egyébként kis undok gennyes darabokban fáj

egy

négy

tizenhat

tizennyolc

harminchét

az életem egy cirka hónapja egy underground rockzenekar és egy orwelli disztópia furcsa elegye. a marson. ttsscchhaa.

mivel nem tudom leírni, ezért képi megjelenítést alkalmazok.

nem tudom van-e ember, aki olyan őszintén, szívből, zsigerből, gyomorból, szenvedélyesen és fogcsikorgatva és zokogva és az arcát véresre karmolva gyűlöli a windows nyolcat mint én.

ugyanez az intenzitás. már megint szerelem. ó faszom lesz-e valaha olyan h nem szeretek bele a hőseimbe (kérdőjelet nyilván nem, minek is)

na jó én erről csak magamnak tudok blogolni. nyilván nem is működik máshogy. áh faszom

hát az életem eddig se volt smafu, de azért olyan még nem volt h odaintegetett volna a sztár a színpadról, meg hogy rendező! kártyával mászkáljak az autogramkérő kiscsajok között be a backstagebe (ami jelen esetben két sörsátor volt DE MINDEGY) nem mintha olyan nagyon különböznék tőlük, tessék csak megnézni a 2009es futóstracklistámat 

óóhje.

ellenben a rakenroll kurvára nem nekem való. egy éjszaka még ok hajnal hétig inni, sportfröccsel gyógyulni, másfél nap vagy kettő is, de be nem vállalnám mint életformát.

most gondolom a rakenroll-világ egy emberként sírta el magát.

az van, hogy "a szívem tele van hordalékkal" estébé

hétvégén legalább megyek rakenrollkodni, turnébusz, backstage meg minden fasz, de előtte fotóznak (borítóra) és még befutott jó remek társaságban egy nagy gatsby, van itt ám élet, az kurvaisten

ágiiii hiánnyzol

a sorozat dinamikája: graham ügynök a bizarrul és nagy kreativitást igénylő módon megcsonkított, szétdarabolt, elrohasztott, netán félig megemésztett majd kiköpködött hullákat bámulja teljesen kifejezéstelen arccal, halk és kissé -finoman- nőies hangon kommunikálva, miközben a susogós anyagú (selyemsantung) zakó ellenére is elképesztően maszkulin, vállas és karizmatikus, napbarnított bőrű hannibal násztáncot jár körülötte (és emberhússal eteti).

egyébként kurvára bírom

mélységes elégedettséggel tölt el, h elneveztem egy hajót barkerről

ó jézus. hogyan, egyszerűen hogyan lehetséges az általam ismert világ törvényei szerint, hogy valakinek egyszerre legyen olyan elképzelhetetlenül buta ÉS gyönyörű arca, mint kangnamnak?

értetlenül állok.

bősz kpop hallgatás közben amúgy befejeztük az ötödik, de talán utolsó kört a regény szerkesztésén, ami elvileg 20 napon belül már boltokban lesz, haaahaha. nem sietjük el.

de ellenben éspedig: KURVA JÓ LETT

olyan borítót kaptam hogy besírtok

a nap, amikor nem jutott eszembe, hogy autodidakta, ezért beírtam a goggleba, hogy "aki maga fejleszti magát" és rákerestem

rövideket és zaklatottakat alszom, én, aki hárpia vagyok ha egy fél óra hiányzik a nyolcból. azt úgy kell elképzelni, hogy direkt megittam két pohár bort, hogy elálmosodjak (nem többet, nem kevesebbet), ez a taktika abszolút bevált, egészen tizenegytől tizenkettőig úgy aludtam én, mint a tej! aztán felébredtem és bámultam a plafont egyig. kimentem, ittam egy kis vizet. visszafeküdtem, felültem, bekapcsoltam a gépet, írtam pár sort, lefeküdtem, felkeltem. végül néztem a django elszabadult ötig, mert elvileg tarantinóról kell gecikurvajó cikket írnom tegnapelőtt-előttre (nem a dél-koreai sorozatokról, sajnos). végül amikor világosodott, visszabújtam az ágyba, és hétkor ébredtem. de nem a nyígásért magáért mondom el (bár mint tudjuk, azt sem vetem meg), ezek csak az előzmények. nagyon valósághűen álmodom, 4d, színek, szagok, hangok, meg minden, tapintás, felborult időérzékelés, stb. és filmszerűen, hosszú-hosszú történeteket. nos gyerekek most jövök egy ultraizgalmas scifiből, dimenzióugrás volt benne, lassan pusztuló délutáni napfényben úszó gyönyörű posztapokaliptikus világ, meg minden, és mads mikkelsen is benne volt. így, echte mads mikkelsen. tudom, rá is kérdeztem tőle, azt felelte, hogy ő se tudja pontosan, hogy kerül ide, de most akkor csináljuk a dolgunkat, ha már itt vagyunk, mármint így megmenteni bizonyos embercsoportokat mindkét univerzumban (oké kicsit doktor whos volt, de az előzményeket és az agyam meg az idegrendszerem ziláltságát tekintve talán nem ciki, hogy nem voltam olyan eredeti és kreatív mint máskor)

gyerekek, jó reggelt, most töltöttem el nettó két órát, bruttó kb. másfél napot mads mikkelsen társaságában. hát soha rosszabbat. meg is mutatom, mire gondolok.

-----> erre

btw. mads mikkelsen kurva jó doktor lenne.

azt már le se írom hogy ömlik belőlem a takony. hát ennyi. öt nap futás, és kettő kristóf nélkül, és nincs többé immunrendszerem. felszívódott. elvitték.

brüh

amúgy nyilván azért szenvedek (koreai-japán fiú sorozatokkal) mert nincs itt kristóf, meg mert lesérültem.
ennyit a komplett faszaságról (komplett faszfejségrűl). nem merek elmenni orvoshoz sem, mert én az a típusú hipochonder vagyok, aki annyira hipochonder, hogy sosem meri properly gyógyíttatni magát, ki ne derüljön, hogy valóban valami baja van. de azért. jótanács.
ha (fogadásból)(igen, szoktam fogadni magammal) már 11edik napja több mint másfél órát/több mint 15 kmt edzetek (mmint per nap, nyilván), és elkezd GECCIRE fájni (van olyan, h az embernek a túledzéstől megreped a csípője? érzésre igen. mondjuk elég mindegy, mert úgysem megyek el orvoshoz, salala), szóval akkor a fájás nem annak a jele, hogy gyenge a lelkierő és el kell menni futni csakazértis. a tizenkettedik napon is.

tökre nem. tökre.

nyilvánvalóan és agyzsibbasztóan quilty pleasure a hana yori dango, olyannyira, hogy nem is tudom darálni egyben, de hát istenem, most komolyan ki lehet kerülni, amikor lee minho/matsumoto jun és kim hyunjoong/oguri shun intrikálnak(és közülük kell választani?)? istenem. a quilty részén kicsit enyhít h azért a forgatás idején már mindegyik bőven túllépte a 20at. legalább! :Dvisszatérve, mert nem ezt akartam lejegyezni: amikor még az elején a főhősnőt megmenti az uszodában/könyvtárban a vörös fiú, nos gyerekek akkor ott konkrétan négy srác akarja megerőszakolni. és amikor utána joonpyo/tsukasa őrjöng, hogy milyen bénák voltak, amiért hagyták elmenekülni, akkor azért üvölti le őket, mert nem sikerült az erőszak. és utána természetesen ezzel a csajjal jön össze. én tudom h az ázsiaiak lököttek, hogy sokkal durvább a bullying, és hogy amúgy is konfuciusz tehet minden nemi egyenlőtlenségről, meg hogy a romantikus hevületek egyik legnyilvánvalóbb kifejezése ezekben a drámákban, h a fiú megfogja a csaj csuklóját és maga után rángatja, de akkor is!!!
bazeg!!! kisfiam, gondolkodjál már! erőszak!

na csak ennyit akartam.

(amúgy nyilvánvalóan kim hyunjoong)

sose tudom megszokni h egy új szöveg megszülése min -2-3-4 óra az éjszakáimból.

A KISPÁRNÁMAT AKAROOOOHHHOOOMOMOMMMMOMOMOMMM BRÜH

amúgy ilyen egészen furcsa állapotba jutottunk én meg a futás. szóval amikor télen leültem őszintén beszélgetni magammal és eljutottam addig a felismerésig, hogy gyökeresen megváltozott a testképem, és konkrétan a függőjévé váltam az edzésnek, és nem, nem, nem, nem akarom betartani a kötelező pihenőnapokat, és inkább ebbe haljak bele, mint másba, míg a cigarettázástól olyan rohamszerű lelkifurdalásparák és pánikrohamok törnek rám, hogy hagyjuk az egészet a francba, szóval azóta nem számolom hogy mennyit futok és fogalmam sincs ennek az egésznek a tudatosságáról, valahol elhagytam a kanyarban. nem értem, ami azt illeti. ellenben az egész testem megváltozott, és olyan lettem, mint egy férfi, mármint a kifejezésnek a jó értelmében, már ha van a kifejezésnek jó értelme, szóval vállas és edzett, olyan combizmokkal, hogy néha lenézek és könnyezek. kétkedve figyelem magam, de alapvetően nincs problémám ezzel az egésszel, sőt. alapvetően azzal van problémám, vagy legalábbis, azt jegyzem meg magamnak csöndesen, hogy tudom én, hogy a külső mindig a belső gondolatok kivetülése, ha nagyon konyhapszichológus akarok lenni, és ezek szerint úgy érzem (a belső törékeny kislány úgyérzi), hogy ahhoz, hogy túléljen, kb olyan kitörően, ösztönösen kell erősnek lennie, mint mondjuk brigitte nielsennek, muhhhaha.

van egy ilyen gombócnyi görcsös égető fájás és az ide-oda vándorol, hol a vállamban van, a derekamban, vagy a lábfejemben, i guess kicsit túlerőltetem a futást az utóbbi időben, de ez az össz endorfin amihez juthatok (hm)

egyébként pedig minden ok. halálosan álmos vagyok, de ok. időnként megállok random helyeken, széttárom a karjaimat és felkiáltok, hogy "az életem egyszerűen csodálatos" most ez geci cinikusan hangzik, de az utolsó betűig igaz. csodálatos, de fárasztó. bár fárasztó, mégis csodálatos. wrummmm

ezt meg a facebookon rakta ki egy ismerősöm és nem bírom megállni h nem mentsem el valahova. konkrétan WTFF. jaj de imádom ezt a nőt.

nos hát amikor van vagy tizenöt egyforma hosszúságú picsavillantó sortom (aka "forrónadrág") akkor tényleg zavarban tudok lenni h nincs egy rongyom se

kristóf (utcán, meglát három bicikliző kisfiút. maga elé dörmögve): jó, akkor most levágjuk azokat a fiúkat és tornyot építünk belőlük.

(utcán. szembetalálkozik két bazinagy labradorral) anyaaa, anyaa, látod ott egy medve! és egy tigris! (én, komolyan küszködve a röhögéssel: nem kisfiam, azok csak nagy kutyák.) kristóf (meg se hallja): anyaaa, gyere nézd meg a tigrist és a medvét (egyenesen, ahogy csak a lába bírja, feléjük rohan)

(éppen vacsorázik, elgondolkodva simogatja a szék kárpitját, majd döbbenten): anya, ezt a széket miért nem lehet felgyújtani?

success

haha amúgy a rejtett főgonosz az összes könyvemben mr./ms. Referenciális Olvasat de most úgy eldugtam mint a francfene

a rakkenrollhoz (drog csajok satöbbi) (menő melók) igazán hozzátartozhatna az is, hogy kevesebb alvással beérjem

hú. hú!4 asdasdasd. most aztán be leszek vezetve a rakenrollba! hihetetlen mik történnek!

már csak egy olyan futócipő kéne amiben nem rokkan le a derekam folyton a betonon és el-képesztő boldog lennék, de persze normális futócipő helyett is új laptopot fogok venni, hogy rohadjakmeg a jószívem* miatt.

*mindegy

szóval be kell vallanom, az egyik legnagyobb rajongója vagyok rotterdami erasmusnak

azért kár h az eatyourkimchis vicceken csak én nevetek :(

tehát most szerkesztem ezt a két könyvet, és fejben írok egy harmadikat ami két szálon fut, meg van egy negyedkész, ami szintén kettő, esetleg három történetből áll (igen az a gyönyörű As, akit nagyon sokáig fogok írni mert halálosan szerelmes vagyok belé), és a különböző képeket amik eszembe jutnak az agyamban lévő különböző címkéjű irattartókba kell elrendezni.

nem, nekem tényleg valamilyen totál világtól való elvonulás kéne inkább, mert megbolondulok. az internet a modern idők legnagyobb csodája. amúgy ha elégetnek egy tetemet, annak vajon konkrétan sülthúsillata van?

zordon a hősöm

én nemtom, én tökre azt gondoltam hogy ma elmegyek futni. ehhez képest a hó meg azt gondolta hogy inkább apokalipszis lesz. fasza.

én igazán nem akarok amúgy sokat az élettől(mmnit amit nem én érek el, hanem kívánság, szerencse etc.), csak még egy szerelmet, mielőtt meghalok. (igen, nagyon tavasz van és én nagyon szomorú vagyok a veszteségeim miatt, lapozz tovább)

na jó meg hogy a jonas világsiker legyen

borzasztó beteg vagyok, amihez annak is lehet némi köze, hogy geci sok melóm van, ehhez képest például tegnap egész éjjel dbsk klipeket néztem hd minőségben, ami annyira azért nem a megfeszített munka szinonimája.

no de. kitaláltam pár hosszú távú projektet. először is szeretnék majd még egy gyereket. de nem magamnak mint legutóbb, hanem úgy általában. valakinek. tök fasza lenne (ha már tisztán idegi alapon teljesen leszoktam a dohányzásról). és szeretnék megírni egy doktor who részt. ha neil gaimannak ment, akkor nekem is menni fog.

ok, tudom h a kettő közül a doktor who tűnik megvalósíthatóbbnak.

ő: és miről szól? (a vers)

én: ... (arról h mégsem vagyok beléd szerelmes)

ő: ...

kilóra vett meg

ha valamin nagyon felkúrom magam, mindig megnézem idris elba egyik fotóját és az segít. nem úgy. amúgy. "the best leader character in a horror movie" istenem de megnézném azt a horrort.

hát az vmi hihetetlen, h megyek pestre, nyilván elragadóan gyönyörű és kedves akarok lenni, még romantikus programot is szervezek (so so) erre elkezd nőni a bölcsességfogam, de úgy mint kb 1 éve nem, be van gyulladva és felduzzadt a fél fejem, de akkorára bazmeg mint egy hordó, és kb így nézek ki, kivéve h én még ennél is sokkal kurvára idegesebb vagyok és ölni tudnék de kit? a fogat?

mondjuk az a jó a nagycsaládban h mindig van a fiókban maradék antibiotikum

na jó hát nem kell feltétlenül kedvesnek lennem mint eddig, lehetek kifejezetten akadékoskodó kellemetlen seggfej is, mint amilyen például (hmm ki is?) mint amilyen például te vagy.

mármint így tényleg. konkrétan ide. konkrétan én. kajakra. egy hét. rettegek.

na pontosan erről beszélek.

babys. értitek babyes. nem értitek. mindegy <3

belegondolva h az ember mennyire... nincs rá jobb szó... könnyed egy kapcsolat elején.... azért az gecire hiányzik, na

többet álmodok írországról mint arról, akibe úgy gondolom h szerelmes vagyok,

sőt, többet álmodok egy volt szerelmemről, mint arról, akibe úgy gondolom h szerelmes vagyok (nem az a volt szerelmem. és nem az. és nem az. és nem az. mindegyiknél sokkal megdöbbentőbb választás. hahaha)

sőt igazából még EGYSZER SEM  álmodtam arról, akibe úgy gondolom, h szerelmes vagyok, pedig én aztán igazán mindenkiről szoktam álmodni, időnként még senki alfonzról is meg földönkívüliekről is de téleg

rendszeresen mászkálok az utcán kócos hajjal és sminkeletlenül mert sokkal vonzóbbnak érzem így magam

pedig egyszerűen csak többen bámulnak meg

nézegetem ennek a szegény pécsi lánynak a gyilkosát, mármint a fejét a tárgyaláson készült fotókon, és azt látom rajta, hogy ölt, és különösebben nem rázta meg az ölés, és azért ölt, mert férfi volt, a másik meg nő, aki ellentmondott neki és ezen felkúrta az agyát és simán úgy gondolta hogy megteheti és még mindig úgy gondolja, és ez nem valami feminista duma, ez szimpla erőfölény, ugyanilyen simán ölt volna kisfiút vagy nála is gizdább férfit v kisgyereket ha felbassza magát éppen és ugyanilyen simán ölnek nők is, ez valami nagyon ösztönös és egyszerű vadállatiasság és azt utálom a legjobban, hogy ebből a tehetetlen dühből bennem is megszületik az az ösztönállat -- akit, hiába futok heti hétnyolc órát csuklósúlyokkal megpakolva egyszerűen nem tudok kiirtani teljesen és aki hasonló szituációban simán ölne nyilván önvédelemből, nyilván nem, és boldog lenne attól az ösztönös és egyszerű és vadállatias evolúciós ténytől hogy ímé ő volt az erősebb

jaj azt hiszem fiúnak kellett volna születnem tényleg

ne haragudj h olyan bizonytalan vagyok a kapcsolatokat(unkat) illetően, a legutóbbi szerelmem két dologgal ajándékozott meg: egy egészséges, jól fejlett fiúgyermekkel, és egy egészséges, jól fejlett bulímiával

azért nem vagyok jó költőnek, mert itt van például ez a versem, ami néha eszembe jut, előveszem, és annyira fáj, hogy komolyan az ínyem, a szájpadlásom és még az orrom is vérzik tőle, és közben mint hűvös külső szemlélő, pontosan tudom, hogy ez a vers rajtam kívül nem fáj ennyire senkinek, és nem akarok olyan alkotó lenni aki csak saját magára van komoly (véres) hatással, hahaha

ülök szemben A Dolgokkal amiket nincs kedvem megtenni ezért folyamatosan halasztom őket ezért egyre inkább nyomasztanak ezért egyre kjsebb a valószínűsége h valaha elintézem őket. ülünk és bámuljuk egymást

valahol, valamikor, szinte észrevétlenül, mintha népszerűséget szereztem volna, ami azért elég döbbenetes

mert eddig csak néhány őrült zaklatott, most meg egy csomó mindenki, és a többségük nem is tűnik őrültnek

wtf i reaally want

asszem túl sokat használom a b betűs szót. csokit kéne ennem. sokat.

most ez nem ilyen nyígás, vagy ilyesmi (de. hahahah) de hogyan legyek kevésbé mániásdepressziós és bizonytalan, amikor nincs, aki kiegyensúlyozza az érzelmi hullámzásomat?

költői kérdés 1.))

mikor fogok én megint találni valakit, aki hajlandó engem kiegyensúlyozni?

költői kérdés 2.))

mikor fogok én megint találni valakit, akinek hajlandó vagyok megengedni, hogy hajlandó legyen engem kiegyensúlyozni?

költői... áh bazmeg.